Kedves Internet Népe!

Ez a legelső blogbejegyzésem, ami így utólag visszaolvasva nagyon látszik is rajta, őszintén szólva baromi nehéz dolog ez. Nem is voltam biztos benne, hogy így lesz, de mégis megosztom veletek. Nekem fontos. A végére remélem kiderül, hogy miért.

Fülig Jimmy-t idézve:

"Mostan elmondom, hogy mitől írom ezt a naplót. Mer nem egyszerű..."

Amikor kitaláltam, hogy így szeretném indítani életem első blogbejegyzését, akkor még nem is tudtam, hogy mennyire jól illik a szituhoz, de azóta guggli és wiki barátaimnak hála tudom, hogy a blog szó elődje, a „weblog” kifejezés a „web” és „log” (napló) szavak összetételéből keletkezett, ebből rövidült a mára bevetté vált blog alakká, szóval az idézetben szereplő napló szó sem lóg ki a környezetből (juppíí, micsoda fun fact itt rögtön az elején...). Na de elkanyarodtam, szóval:

"Eszt a naplót aszért kesztem irni, mert..."

... mert egyszerűen nem tudok most nem írni. Pedig ha valakinek nem kellene blogot írnia, az én vagyok. Ezt onnan tudom, hogy majdnem komoly internetes kutatást végeztem, hogy hogyan is kell(ene) blogot írni. Azért majdnem komolyat, mert nagyjából végtelen mennyiségű (és általában egymásnak ellentmondó) "majdénmegmondomatutit" típusú cikk átfutása után egyértelművé vált, hogy tökéletes nem lesz. Ekkor lejjebb adtam az elvárásaimat.

Az új cél: ne legyen szörnyű!
Elkezdtem a leggyakoribb hibákra keresni, hogy legalább azokat elkerüljem.
Végül eljutottam a How to Have the Worst Blog (8 Common Mistakes) cikkhez, a cikk elolvasása után pedig ahhoz a szörnyű felismeréshez, hogy a lehetséges 8 legnagyobb hibából, mind a 8-at el is követtem, ráadásul ehhez nekem nem kellett egyetlenegy bejegyzésnél több (!!!) - ez tuti valami rekord. 
De akkor miért írok, ha a cikkből (ami ugye biztosan igaz, hiszen rajta van az interneten) már tudom, hogy minden hibát elkövetek, amit lehet?
Miért írok, ha ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy alkatilag képtelen vagyok egy gondolatmenetet - csavaroktól, elkanyarodásoktól (és zárójelben beszúrt megjegyzésektől) mentesen - végigvinni? 
Jut eszembe... gondolatmenetek is kellenének... letisztult, kiforrott gondolatok - üzenetek amiket szeretnék átadni... na ilyenjeim sincsenek.

Tulajdonképpen gondolataim lennének, amiket szeretnék kiírni magamból, de marha kuszák, néha inkább csak érzések, amiket ráadásul nem tudok besorolni a mai társadalom fő irányvonalai közül egyikbe sem, pedig azt ugye muszáj. Muszáj címkét ragasztani rájuk (és rám), mert csak úgy önállóan nem létezhetnek, ez magától értetődő.
Márpedig az én fránya gondolataimra, csak nem illik egyik sapka sem tökéletesen. Legtöbbször az én álláspontom - Geszti után - görbének egyenes, egyenesnek görbe. 

"Még mindig nem mondtam el, hogy mitől harapodzott el bennem a naplóirás..."

Na jó, érzem én is, kezdem túltolni (Túltoltuk Béláim!) ezt a Rejtő vonalat... ráadásul (7. legnagyobb hiba) nagyon hosszú is lesz a poszt. Annak, hogy mindezek ellenére mégis muszáj írnom, 2 oka van. 

Egyrészt terápiás céllal :)
Hátha segít feldolgozni a kusza gondolataimat, ha kiírom magamból (bár most szándékosan nem avatlak be benneteket ebbe a katyvaszba, de erről fog szólni a második posztom - mellesleg 6. számú legnagyobb hiba - Ne beszélgessünk az olvasókkal).

Másrészt pedig minden kusza gondolatom ellenére, most abban biztos vagyok, hogy Magyarország szempontjából hihetetlen fontos választás előtt állunk, és erre szeretném felhívni a figyelmet.
Tudom, hogy nagyon kevés emberhez fog ez eljutni, és azt is tudom, hogy korábban kellett volna, de így kicsit mégis nyugtatom a lelkiismeretemet.
És ha majd az unokám 30 év múlva megkérdezi, hogy én hol voltam ekkor, próbáltam-e tenni valamit, vagy én is inkább csendben maradtam, akkor itt lesz ez a blog, amit megmutathatok neki.
Ki fogom ide tenni a gondolataimat, hátha lesz, akit érdekel - ne adj isten, el is gondolkozik rajtuk. Más célom nincs, de ha lesz, akit el tudok gondolkoztatni, az már nekem több mint elég.

Most viszont nem konkrét ügyekről van szó, hanem egy számomra nagyon fontos alapelvről. Egy olyan kérdésről, ami miatt megosztom veletek ezt a félkész blogposztot. Ez a kérdés pedig az, hogy hiszünk-e a demokráciában?

Hiszünk-e a demokráciában annak ellenére, hogy nem tökéletes, sőt...?

Az ellenzék baromi vegyes (ha kedvesebb akarnék lenni, azt mondanám sokszínű), és mindegyik párttal tudnék jó pár dologban vitatkozni, de most én úgy látom, hogy a demokrácia van veszélyben. Eljött az a pont, amikor  - bár baromira unom a stop táblákat - de megálljt kell mondanunk a Fidesznek.
Ők is - és a választóik meg pláne - jó szándékkal indultak, jót akartak Magyarországnak, és nagyon sok dologban jót is tettek. De valahol valami megváltozott. A korábbi kormányok hibái, a világválság, és a hevített közhangulat egymást erősítő hatásainak hála, túlhatalomhoz jutottak.
Ez a hatalom egyben óriási lehetőség is lett volna arra, hogy igazán jó irányba fordítsák az országot, ráadásul a válság végével, a beáramló óriási forrásokkal, és a kedvező külső körülményekkel a mutatóink miatt sem kellett aggódni, igazi, mély strukturális átalakításokat lehetett volna véghezvinni például az egészségügyben, vagy az oktatásban (mondjuk itt volt is... egyet előre, kettőt hátra).
De nem éltek ezzel a lehetőséggel, hanem attól való félelmükben, hogy valamikor ennek vége lehet, inkább arra használták a kétharmadot, hogy szisztematikusan leépítsék a demokráciát, minden féket kiiktassanak, úgy írják át választási törvényt, hogy 44%-os szavazataránnyal is kétharmaduk lehessen, hogy az MNB, Alkotmánybíróság, Ügyészség, Állami Számvevőszék, bíróságok mind saját irányításuk alá kerüljenek, és hogy bárkit, aki nem ért velük egyet, ellenségnek állítsanak be, hogy elfoglalják a média 80%-át... pedig erre nem lett volna szükség. 

Erre egyáltalán nem lett volna szükség, egyszerű kormányzással, építő munkával (ami volt is bizonyos területeken) bármeddig kormányon maradhattak volna, és nem kellett volna törvényesített törvénytelenségek tömkelegét megtenni és még többre megteremteni a lehetőséget. 

És pont emiatt félek most, pont emiatt gondolom, hogy ez a választás az utolsó lehetőség, amikor még ugyan lejtős pályán, féldemokráciában, de demokratikus úton azt lehet mondani, hogy állj! 
Mert eddig csak részben éltek azokkal a lehetőségekkel, amiket kiépítettek maguknak, de az már egyértelmű, hogy ezután szükség lesz rájuk, és használni is fogják őket.

Mert igenis megingott a hatalom, mert igenis növekedett az elégedetlenség az országban, és ezt látja Orbán Viktor is. Sőt, meg is ijedt. Ezért van ajándék 12 ezer a "durva télre" való tekintettel, ezért van Erzsébet-utalvány, ezért van csúcsra járatott propaganda, ami sajnos lehet, hogy ezen a választáson még áttolja a Fideszt, de utána kipukkad a lufi.
És jó eséllyel itt fogunk állni egy biztos - stabil - kiszámítható diktatúrában. Ezért kell most mindenkinek a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavaznia egyéniben, ezért kell kényszerkoalícióra lépnie egymástól nagyon különböző pártoknak (akiket hozzáteszem a kormány tolt egymásra azzal, hogy folyamatosan azt hangoztatta, hogy mind egykutya, és hogy csak "mi"-"ők" kategóriában kommunikált), és ezért kell mindannyiunknak meghozni azt az áldozatot, hogy az ellenzék győzelme esetén esni fog kicsit a forint, és rövid ideig bizonytalanság lesz. Ez a demokrácia ára, nem szabad félni a változástól, mert ezzel (akkor is, ha ez a furcsa ideiglenes koalíció sem válik be) egyértelművé tesszük az összes leendő kormány, vagy hatalomra vágyó személy/csoport számára, hogy:

Antidemokratikus eszközökkel, ezt az országot nem lehet irányítás alá vonni!